Tűzfal - A nagy magmentés / the Randomroutines

Budapest üres tűzfalakban gazdag, ám míg más európai nagyvárosokban, főként Berlinben, rengeteg szép példa látható ezek művészeti és nem kommerciális jellegű használatára, addig Budapesten szinte alig használják ezt a viszonylag olcsó és egyszerű, de mégis látványos köztér alakítási módot. Városunk vizuális terét elsősorban a reklámok és különböző információs felületek egyértelmű, didaktikus üzenetei uraljak. Munkánkat példaként, ösztönzésül szánjuk, hogy mind több hasonló jöjjön létre városszerte, és akár Budapest jellegzetességévé váljon ez a fajta köztéri művészet.
A falképet úgy szerettük volna megtervezni, hogy ne egy konkrét, egyértelmű jelentést illusztráljon, amit a néző egyszerűen csak leolvas, hanem a fantáziát megmozgatva egyéni olvasatokat generáljon. Fontos volt számunkra, hogy mind a gyerekek, mind a felnőttek számára izgalmas legyen. Tekintve a kontextust: hogy befelé, az óvoda udvarára, és kifelé az utcára is szóljon.
Ennek megfelelően keverednek a képen a fantasztikus, meseszerű jelenetek természettudományos könyvek ábrainak világával. Tartalmilag az emberi kultúra tudatos alakító tevékenysége és az organikusan növekvő és fejlődő természet közötti feszültség, illetve kényes egyensúly problematikája az, ami foglalkoztatott minket. Ám egy konkrét válasz, vagy állásfoglalás kinyilatkoztatása helyett, szeretnénk, ha ki-ki maga gondolkodna el ezen a kérdéskörön.
A kultúra és a természet kettőségéhez kapcsolódik az a szándékunk is, hogy futónövényeket indítunk útjukra a földről, hogy lassan beborítsák a képet. Ezzel fejezzük ki, hogy nem hiszünk az állandóságban, az örökkévalóságnak állított, majd ledöntésre kerülő bronzszobrokban. A világ a folyamatos változás és mozgás állapotában van.
Ezentúl a falra futtatott növény egy demonstrációja annak, hogy szeretnénk több zöld felületet látni Budapesten, ahol jelenleg a zöld felületek beépítése, parkok parkolóházzá alakítása az uralkodó tendencia.